Az új swarovski fülbevalómnak köszönhetem, hogy lettek barátaim. Hát nem hihetetlen?

Mikor kamasz voltam, egyfolytában csak könyveket olvastam. Míg más lányok bulizni, meg moziba jártak én ki sem mozdultam a szobámból, csak a könyveket bújtam kifulladásig. Ma már tudom, hogy nem teljesen így kellett volna, de végül is azt sem bánom teljesen, hogy így alakult. Nagyon nagy általános műveltségre tettem szert, amire büszke vagyok és a szókincsem is elég szépen fejlődött a sok irodalomtól, de egy idő után nagyon bezárkóztam a könyvek mesevilágába, és rájöttem, hogy ez rossz útra vezet. Néha nem tudtam már, mi is a valóság, annyira beleéltem magam egy-egy történetbe. Aztán megjött az eszem és rájöttem, hogy a saját életemet kellene élnem, így letettem a könyveket és kiléptem a valóságba. Az első lépések nagyon nehezek voltak, mert annyira elszigetelt életet éltem, hogy nem voltak barátaim, nem voltak szokásaim és igazából azt sem nagyon tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Csak céltalanul kószáltam a világban, míg nem egy érdekes eset visszahozott az életbe.

Egyik délután sétálni mentem, abban a reményben, hátha történik velem valami. Mikor már másfél órája csak mentem, akkor elfáradtam és leültem egy padra. Néztem, ahogy jönnek, mennek az emberek, majd egyszer csak valaki hozzám szólt. Annyira meglepődtem ezen, hogy félre is nyeltem, nem vagyok hozzászokva, hogy idegenek beszélnek hozzám. Egy kb. velem egykorú lány volt az és azt kérdezte, hogy leülhet-e mellém a padra. Természetesen igent mondtam, hiszen pont azzal a szándékkal indultam el, hogy valami hasonló történjen. Ahhoz túl félénk voltam, hogy én szóljak hozzá először, de szerencsémre egy nyitott lány volt, és szinte azonnal beszélgetni kezdett velem. Megkérdezte, hogy honnan vettem a fülbevalómat, mert nagyon tetszik neki. Érdekes, hogy észrevette. Még a múlt héten rendeltem egy weboldalról, egy szép, ezüstszínű swarovski fülbevaló, gömb alakú , olyan kis helyes féle. Egyből megtetszett, mikor megláttam és azt gondoltam, talán egy kis csillogás nem árthat az önbecsülésemnek és az pedig jól jön az új projektemhez. Úgy néz ki bevált a terv, mert a lány is egyből észrevette, és ennek okán el is kezdtünk beszélgetni. Úgy elcsacsogtunk, hogy észre sem vettem, hogy eltelt fél óra. Megérkeztek a barátai, és elindultak. Már pont kezdtem sajnálni, hogy véget ért ez a kis beszélgetés, mikor a lány visszaszaladt hozzám és megkérdezte, nincs-e kedvem velük tartani. Annyira megörültem, hogy szóhoz se jutottam, csak bólintottam egyet és elindultam velük.

Egy hangulatos helyre ültünk ki a Duna partra és egész délután fröccsöztünk meg beszélgettünk. Nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak, észre sem vettem, hogy elszaladt az idő. Már beesteledett, mikor rádöbbentem, mi is történik, de annyira jól éreztem magam, hogy azt gondoltam, most már nem lehetek annyira antiszociális, mint régen, muszáj maradnom.

Végül hajnalban értem haza, ami talán még sosem fordult velem elő, mióta élek. Nem akartam elhinni, hogy komolyan átbuliztam az egész éjszakát az újdonsült „barátaimmal”. A szimpátia valószínűleg kölcsönös volt, mert azóta voltunk már együtt moziban is, és többször hívtak bulizni is. Természetesen, minden meghívásra igent mondok, mert ez volt a célom, és most hogy elértem, muszáj élnem a lehetőséggel. Nem akarok elmulasztani egyetlen pillanatot sem, amit a saját életemben tölthetek szórakozással. Mikor a könyveket olvastam folyton, sokszor megéltem hasonló pillanatokat, de azok csak a képzeletemben játszódtak, most meg ez a valóság, igazából megtörténnek a dolgok velem. Egyszerűen hihetetlen. Nagyon boldog vagyok és elképesztően hálás Zsófinak, a lánynak, aki leszólított és a fülbevalónak is, hogy alapot adott a beszélgetésünkhöz. Biztos vagyok benne, hogy fogok még rendelni egy párat, mert ki tudja, mit okozhat egy olyan apróság, mint egy új swarovski fülbevaló.