Nagyon szeretek olvasni, amikor van egy kis szabadidőm, akkor mindig az első az, hogy olvasni kezdek. Számtalan könyvem van otthon, néha a barátaim tőlem kérnek kölcsön könyveket, mert tudják, hogy én mindig jó és izgalmas könyveket olvasok. Mondhatni, hogy könyvtárként is üzemelek, aminek örülök, mert egyre ritkább, hogy az emberek olvasnak. Nekem már kiskoromban megtanította anyukám, hogy a könyvolvasás nagyon jó hatással van az emberre, ezért már akkor sokat olvastam.

Aztán ahogy kezdtem felnőni, iskola és munka mellett már nem volt annyi időm az olvasásra, mint mondjuk az általános iskolában, de ez nem azt jelenti, hogy abbahagytam az olvasást. Csupán azt, hogy így kicsivel több ideig tartott, hogy elolvassak egy könyvet. A kedvencem a misztikus és horrorisztikus témájú könyv, a romantikus könyveket én személy szerint annyira nem szeretem.

Mindig elcsodálkozom azon, amikor sokan nem tudják egy-egy alapműnek a témáját, azt, hogy miről szólt, pedig ezeket az iskolában kötelező olvasmánynak szánják. Nem értem, miért ilyen lusták a mai fiatalok. Szerencsére azért van kivétel, a tömegközlekedésen azért nem csak azt látom, hogy mindenki nyomkodja a telefonját. Jó pár ember kezében szoktam könyvet látni. Sokszor előfordul, hogy borító alapján döntök, és ha látok egy nagyon jó borítójú könyvet valaki kezében, oda szoktam menni és megkérdezni, hogy mi a könyv címe, mert engem is érdekelne.

Amikor általános iskolás voltam, mindenki kapott a tanév végén a tanító nénitől egy könyvet, amit nyáron el kellett olvasni és olvasó naplót kellett írni belőle. Ők nagyon sok energiát fordítottak erre, hiszen mindenki olyan könyvet kapott, amit szerinte mi kedvelni fogunk és a személyiségünkhöz jól passzol. Egyszer kaptam egy könyvet, ami egy kutyusról szólt. Tele volt képekkel, és volt egy rész, ahol a kutya éppen pogácsát sütött magának. Megkértem anyukámat, hogy csináljon pogácsát. Ott derült ki, hogy imádom a pogácsát, ami azóta sem változott. Oh, mennyire szerettem azt a könyvet!