Az írókörünk legfiatalabb tagja megházasodott, selfiegéppel fotóztunk a lagzin

Pécs tagadhatatlanul a hazai kultúra egyik fellegvára, és nagyon nagy megtiszteltetés, hogy az írói közösségnek én is részese lehetek. Persze nem csak a művekről van szó köztünk, hanem egy jó baráti társasággá verődtünk össze az évek során. Ugyan mindig elbúcsúzunk egy-egy tagunktól és jönnek is új figurák, de elég nyitottak vagyunk mindannyian, így meggyőződésünk, hogy kortól, nemtől és egyéb hobbiktól függetlenül összeköt bennünket az írás és az irodalom iránti elkötelezettség.

Egyik tavaly érkezett tagunk egy nagyon ígéretes tehetség, elsőéves egyetemista hallgató hölgy. Még év elején újságolta, hogy a kedvese eljegyezte, ami hatalmas öröm számára, mert mindig fiatal feleség és anyuka szeretett volna lenni. Nem egy novellája szólt a szerelmükről, ami az egyik fő inspirációja volt, és szülei válásáról, amit valószínűleg úgy dolgozott fel magában, hogy már csak azért is rendületlenül hitt a házasság intézményében. Jómagam az ilyesfajta romantikával szemben szkeptikus, sokak által enyhén megkeseredett középkorú úr vagyok, szóval ha bármi keserűséget éreznek az írásomban, kérem tekintsenek el tőle, egyrészt szakmai ártalom, másrészt koromból fakad. Azért egy jó lagzinak – kiváló társaságban – sosem vagyok ellenére, így magamhoz képest meglepően pozitív érzésekkel vártam a nagy napot.

Megismertem egy számomra teljesen új jelenséget: a selfiegépet! Mondták a fiatalok, hogy ez egy egyre gyakoribb köszönőajándék esküvőre. Mármint hogy minden kedves vendég számára mégiscsak egy igazán személyes emlék egy olyan fénykép, amit ha elkattintottunk, már jön is ki a fotópapíron testet öltve. Aztán ha mégsem sikerült olyan jól mint gondoltuk, nevetünk egy nagyot önmagunkon és csinálunk még egyet! Hát pont olyan, mint az írás, nem? Végtelen lehetőségek tárháza!

Először úgy voltam vele, nem bohóckodok én ott a mogorva képemmel, aztán a többség meggyőzött. Még egy rózsaszín cowboykalapot is magamra öltöttem a meghökkentő hatás kedvéért. Eleinte nem akartam bevallani, de kezdtem élvezni a dolgot. Ez a gép ugyanis nagyon praktikus. Kicsi, okos és csendes, egyszóval olyan, amilyen én is szívesen lennék, de nem lettem. Ja, és ráadásul gyors is – hát, ebben sem hasonlítunk. Egy kedves és készséges fiatalember rögtön a segítségünkre sietett, ha hosszasan mókoltunk az eszközzel sikertelenül, mint kiderült, ő kifejezetten csak ezért volt ott az egész este folyamán.

A párt később ki is faggattam erről az egyedi ötletről, hogy fotógépet helyeztettek ki az esküvő helyszínére. Azt mesélték, hogy nagyon jó áron vették igénybe ezt a szolgáltatást, és hogy a kiszállási díj a fővárosból szintén kedvező volt számukra. Kibérelhették volna négy és hat óra hosszára is a gépet, de ők a nyolc órás verzió mellett döntöttek, biztos ami biztos. Megérte, mert árban nem volt sokkal több, mint a rövidebb bérlési verziók, viszont így biztosan nem kellett túlóra díjat fizetniük. Amikor gondolkodtak, hogy mi lehet a jó köszönőajándék esküvőre, a kis porfogó mütyüröket egyből elvetették, így esett a választásuk a selfiegépre, hiszen ez maradandó élményt és kézzel fogható emléket is ad a násznépnek.

Azt is mesélték, hogy bármilyen kérdés merült fel bennük, megtalálták rá a választ a cég weboldalán. Még cikkek is olvashatóak az esküvőre és egyéb rendezvényekre bérelhető fotógépekről. Mondták, hogy miután eldöntötték, hogy igénybe veszik a szolgáltatást, elegendő volt néhány adatukkal a kapcsolatfelvételi űrlapot kitölteniük, és a cég egy-két napon belül felkereste őket a részletek megbeszélésével.

Nagyon elegáns hátteret választottak egyébként fotófal gyanánt, de hát az egész esküvő olyan mutatós volt, hogy maga Gatsby is megirigyelte volna. Mint megtudtuk, az elkészült fotók digitális formában tárolódnak és a fiatal pár birtokába kerülnek, így minden megörökített pillanat valóban megmarad, még ha a kinyomtatott fotók esetleg el is kallódnának. Külön kedves részlet, hogy minden fotón van egy vékony kis keret, azon belül az esküvő dátuma (ez az információ még jól jöhet a vőlegénynek vészhelyzet vagy öregedés esetére) és a monogramjaik is nagyon szép betűtípussal írva. (Mindez opcionális egyébként.)

Még az én öregecske szívemet is meglágyította ez a vidám és kedves eszköz, ami igencsak nagy szó.