Újságban az ausztriai kultúráról

Mióta irodalmi, kulturális folyóiratokat is járatok magamnak, úgy érzem, egyre jobban megismerem nem csak hazánknak, hanem a világ más országainak is a különböző szokásait, ünnepeit.

Ez szerintem kicsit hozzátartozik ahhoz, hogy saját múltunkat és jelenünket is megértsük – különösen, ha egy hozzánk olyan szorosan kapcsolódó országról beszélünk, mint Ausztria.

A napokban szerencsém volt egy olyan ember beszámolóját olvasni, aki egy ausztriai állás elvállalása után egy teljes szállodai szezonra kiköltözött, és felszolgálóként dolgozott egy hotelben.

Erre pont a téli időszakban, a legünnepibb és legszebb hónapban nyílt lehetősége, hisz ilyenkor a síelők miatt minden hotel még több embert keres a személyzetébe.

Ő ezzel a lehetőséggel élt is, és cikkében is beszámol arról, hogy mennyire nem bánta meg.

Ebbe belejátszik az anyagi oldal is, hisz pár hónap után olyan megtakarítással jött haza, amit Magyarországon lehet évekbe tellett volna összeszedni, de ami még jobban tetszett neki, hogy egy hosszabb időt tölthetett el egy külföldi országban, ami, még ha szomszédos is velünk, de nagyon más.

Ott dolgozva rengeteg ausztriai emberrel találkozott, hisz azért a téli szezonba nem csak külföldről érkeznek síelni vágyók, hanem az ország lakosai is kivesznek egy-egy szabadnapot, hétvégét.

A velük való beszélgetésben pedig sok mindent megtudott a karácsonyi szokásokról, vagy a nagyon híres adventi vásárokról.

Érdekes például, hogy egy ausztriai lakosnak mit jelent a legnagyobb, bécsi adventi vásár, ő hányszor látogat el oda életében, mennyire népszerű náluk, és mennyire tekintik csak amolyan turistacsapdának.

Amit egyedül sajnált, hogy az ausztriai állása a szállodában pont olyan volt, amivel ő maga nem töltheti az ünnepeket pihenéssel, hisz olyankor van a legtöbb vendég, és az igazgatóság nem engedheti meg magának, hogy ne legyen ott a teljes személyzet.

De persze akkor pont abból az érdekes tapasztalatból maradt volna ki, hogy hogyan töltik a karácsony estéjét vagy az újévi mulatságot egy szálloda vendégei, és az is sokat elárul a kultúráról.

Ha pedig éppen nem dolgozott, mert a szállodai felszolgálói munkakörhöz is járnak természetesen a szünnapok, még ha nem is hétvégén, akkor pedig utazásra, a környék bejárására és a hagyományok megismerésére is volt lehetősége.

A cikkét azzal zárta, hogy a nyári szezonba megpróbál még mindenképpen találni egy újabb ausztriai állást, és akkor már más ünnepkörökről is be tud számolni nekünk.

De arra is bíztat, hogyha érdekel minket a helyi kultúra, vagy ha csak szeretnénk mi is a lehető leggyorsabban sok pénzt félretenni, akkor nyugodtan vágjunk neki mi is a szomszédos országnak (lehetőleg valamilyen segítő magyar céggel a hátunk mögött, a biztonság miatt).