Két hét keresgélés után értettem meg, mitől függ a bővítés költsége

Októberben volt egy felolvasóest egy pécsi belvárosi teremben, ahol összesen huszonketten ültünk. A széksorok nyikorogtak, a fűtés csak félig ment, a szerző pedig egy gyűrött papírkötegből olvasott, mert a nyomtatott változat még nem készült el.

Két verset olvasott fel egymás után, aztán megállt, és azt mondta, hogy a másodikat tíz éve írta, de csak most érti. Utána sokáig maradtunk, a kávé kihűlt a poharakban, valaki előszedett egy régi folyóiratszámot a táskájából, és arról vitatkoztunk, hogy melyik évtizedben írtak nálunk igazán jó tárcát.

Ezekre az estékre általában autóval megyek, mert vidéken lakom, és este tizenegykor már nincs vonatom hazafelé. Tavaly ősszel cseréltem le a régi kocsit egy elektromos autóra, főleg azért, mert az évi 20 000 kilométer nagy részét ilyen utak teszik ki.

A gond akkor kezdődött, amikor a töltőt a ház falára szerettem volna feltetetni.

Beírtam a keresőbe, hogy mit kell tudni az otthoni töltésről, és két nap alatt eljutottam odáig, hogy nálunk a bekötéssel van a baj. A ház 1980-ban épült, egyetlen fázissal, ahogy akkoriban szokás volt. A Szanita7 Energy oldalára is egy ilyen keresés vitt el, és ott olvastam el először érthetően, mi zajlik ilyenkor a mérőhely körül.

Az egyik mondat különösen megmaradt: a villamos hálózatunk alapja eleve háromfázisú rendszer, egyetlen fázis esetén pedig gyakorlatilag egy transzformátor butítja le a saját házi hálózatunkat. Ez a kép nekem sokat segített, mert addig azt hittem, hogy a három fázis valami extra dolog, holott inkább az egy fázis a leegyszerűsített változat.

A gyakorlati előnyök is ott sorakoztak. Három fázissal optimalizálhatóbb, ezáltal gazdaságosabb a működtetés, több biztonsági elem építhető be a rendszerbe, és bizonyos hibáknál nem áll meg egyszerre az egész ház. Nálunk ez utóbbi konkrét emlék: két éve egy vihar után a fél utca sötétben ült, és a fagyasztó tartalmát a hűvös kamrába hordtuk át éjjel. Akkor még azt hittem, ez az időjárás számlájára írható, pedig a régi bekötés is benne volt a dologban.

Az árra persze rögtön rákérdeztem, ahogy mindenki. A fázis bővítés ára viszont nem az a tétel, amit ki lehet írni egy honlapra, mert a költség ingadozó, és a pontos meghatározáshoz ismerni kell az adott munkafeladatot.

A Szanita7 Energy oldalán is pontosan ez áll, így tehát minden esetet egyedinek kezelnek, és a végső költségek így állnak majd össze. A szanita7ekft.hu oldalon egyébként sok hasznos tudnivalót találhatunk meg, így nagyon is érdemes itt olvasgatni, tájékozódni a személyes vagy a telefonos kapcsolatfelvétel előtt is.

Végül helyszíni felmérést kértem, ami náluk díjmentes, és ez volt az első alkalom, hogy nem általánosságban beszéltünk. Kiderült például, hogy nálunk a villanyóra elhelyezésével is dolga lesz valakinek, mert a mérőórának ma már az ingatlanon kívülre kell kerülnie. Az is megnyugtatott, hogy a bővítést és a plombálást ugyan az áramszolgáltató végzi, de a házban zajló munkát és az ügyintézést nem nekem kell összefognom.

Ha téged is ez a kérdés tart vissza, a fázis bővítés ára helyett kezdd inkább azzal, hogy valaki megnézi a mérőhelyet és a meglévő vezetékeket. Ez a sorrend nekem két hét keresgélést spórolt volna meg, ha rögtön így csinálom. A fázis bővítés ára ugyanis nem az első kérdés, hanem az utolsó előtti: előbb ki kell derülnie, mit kell egyáltalán elvégezni a házban.

A töltő azóta a ház oldalán van, és reggelente nem kell azon gondolkodnom, hogy elég lesz-e a hatótáv a következő estig. Ami viszont ennél is többet ér: már nem az útvonaltervezés viszi el a fejemben azt a helyet, amit korábban a kéziratok foglaltak el. A Szanita7 Energy honlapját azóta elküldtem annak a barátomnak is, aki egy régi belvárosi lakásban tervez hasonlót. Azt is meg kell, hogy mondjam, végül kiderült, hogy a fázis bővítés ára is egészen baráti.