Ma majdhogynem a műanyag ablak méretről írtam verset
 

Ma majdhogynem a műanyag ablak méretről írtam verset

Amikor egy álmodozó lélek ablakot nyit a praktikus világra

Azt eddig is tudhattátok rólam, hogy eléggé álmodozó típus vagyok, de azt sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd a műanyag ablak méretről írok rímeket… Jó, ez azért persze erős túlzás. De el kell mondanom nektek, egy ideje gyakorlatilag másból sem állok ki, mint festékes mackónadrágban szaladgálok, méretet veszek a nyílászárókról, berajzolom a falbontás helyeit… Bizony, felújítást végzünk a múzeumban, és ez gyakorlatilag minden gondolatomat leköti. Szegény múzeumra már ráfér egy alapos restaurálás, de most pályázati forrásból tőkét is sikerült hozzá szereznünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve minden költségünk fedezett és hátra dőlhetünk. Továbbra is nagyon kell figyelnünk rá, hogy a lehető leghatékonyabban gazdálkodjunk a ránk bízott tőkével. Mégis, így, hogy tudom, mennyi áll rendelkezésre, sokkal szívesebben vetem bele magam a munkába. Hiszen végre van egy keret, amihez igazodni lehet, és így el tudunk kezdeni haladni a feladattal!

Most azonban az egyetlen keret amihez igazodni tudok, az ablakkeret. Igen, elérkeztünk a nyílászárók cseréjéhez, és ennek oroszlánrészét az ablakok cseréje teszi ki. A múzeumban ugyanis elég régiek az ablakok, így kezdésként megpróbáltam a lehető legtöbb weboldalt átnézni a témában, amit csak lehetett. Leginkább a műanyag ablak méret érdekelt, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy a régi ablakok méretei megegyeznek majd az új szabványokkal. Kevés utána olvasás után azonban rá kellett döbbennem, hogy a helyzet nem is olyan rossz, mint amire számítottam. Szerencsére elég sok szabvány méret elérhető, így még az is lehet, hogy pont szerencsénk lesz, és találunk olyan méretet, ami megfelelő lehet a múzeum régi ablakainak a helyére. Örülnék, ha már ott tartanánk, hogy beszereltük az ablakokat és már csak élvezni kell a felújított szobákat! A régi ablakok ugyanis elég cúgosak. De persze ne szaladjunk ennyire előre.

Én, a mackónadrágos felújító

Most mackónadrágos felújítóként jelenleg ott tartok, hogy megpróbálom felmérni a helyzetet, egyáltalán mekkora ablaknyílásunk lesz, szükségünk van-e egyedi méretű új ablakok gyártására. Azt olvastam, ezt az első lépést nagyon fontos minél körültekintőbben elvégeznünk, később ugyanis nagy bosszúságot tud okozni, ha nem stimmel az új műanyag ablak mérete – ha kisebb, azért, ha nagyobb, akkor meg azért. Persze szakember is meg tudná nézni természetesen a méreteket, de mint mondtam, pályázati pénzből dolgozunk, nem nyújtózkodhatunk tovább annál, mint ameddig a takarónk ér. Ezért igyekszünk ezt a lépést mi magunk megtenni, és utána felvenni a kapcsolatot egy szakemberrel. Nem beszélve persze arról sem, hogy árajánlatot is csak akkor fogunk tudni kérni az új ablakokra, ha tudunk legalább egy körülbelüli méretet mondani a szakiknak.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen projektbe vágom majd a fejszémet… Hiszen én költő vagyok, művész ember! Semmi érzékem a praktikus dolgokhoz. Mégis (vagy tán pont épp ezért?), nagyon élvezem a jelenlegi helyzetet! Hogy eddig miért is nem csináltunk hasonlót? Nagyon elememben vagyok, le se lehet lőni egész nap, teszek-veszek, méreteket veszek, tervrajzokat egyeztetek… Jól esik kikapcsolni egy kicsit a mindennapi rutinból. Valamelyik nap még egy fura kínrím is eszembe jutott a felújítással kapcsolatban… De ezt inkább már nem írnám le. Higgyétek el, jobban jártok, ha ezzel már nem fárasztalak benneteket!