Pécs a kultúra és a színház fővárosa

Mindig amikor Pécsen járok elámulok a város szépségén és épített örökségén. Nem véletlen, hogy volt Európa Kulturális Fővárosa, hiszen rengeteg szép épület található itt, amelyeknek minden tégláját átjárja a történelem szelleme.

Személyes kedvencem a Zsolnay Központ, amely csodálatos és meseszép ékköve, már-már egy mini város a városon belül. A hatalmas parkjában nyáron fesztiválok, télen pedig különböző sportok szoktak bemutatkozni. A központ vezetése mindig törekszik arra, hogy a zsolnai kiállításokon kívül, amelyek természetesen Hungarikumnak minősülnek, és amely talán a Seuso-kincs után a legnagyobb kulturális örökségünk, mindenki megtalálja a megfelelő kísérő programokat is legyen az akár kicsi, vagy akár nagy. Képzeljük el, milyen fenomenális lenne egy Munkácsy kiállítás a legszebb Zsolnay porcelánokkal és a pécsi szimfonikusok lágy dallamaival karöltve. Miközben a kiállítás zavartalanul működne, kint a macskaköves udvaron megannyi érdekességet lehetne látni, tapasztalni és ízlelni!

Magam, aki sokat jár Pécsen, a szívem egyik csücskének tartom a várost. Szeretem a sokszínűségét és az emberközpontúságát, szeretem, hogy az egyetem miatt sok a fiatal és szeretem a település minden pontját áthatja a varázs, amely a színházból árad. Nem régiben a Zsolnay Étteremben vacsoráztam és el kell, hogy mondjam, életem egyik legjobb somlói galuska revolúciójával találkoztam. Nem túlzás azt állítani, hogy még Szél Tamás is megnyalta volna utána mind a tíz úját. Jó mondjuk azt nem tudom, hogy ő szokott-e ilyet csinálni, én viszont megnyaltam. Olyannyira ízlett a sütemény, hogy rögtön három adaggal megettem belőle. Nyugodtan kimondhatjuk, és én azt büszkén vállalom, hogy somlói rajongó vagyok. Bárhol járok az országban mindig igyekszem kóstolni az édességből, és feltérképezem, hogy hol vannak a legfinomabbak. A pécsi magasan az egyik legjobb. Nem csak állagát és ízét tekintve, hanem azért mert az újragondolását úgy sikerült összehoznia a séfnek, hogy tett bele egy kis marcipánt, és ettől valami földöntúli ízeket tudott varázsolni. Még a Gundell étterem aranycsokigyűrűs somlói galuskája is elmarad ettől. Legalább is szerintem.

Viszont nagy árat fizettem a mohóságomért. Az est vége felé rájöttem, hogy túl sokat ettem, és ez nem az étel hibája, hiszen kiváló alapanyagokból, rendkívül finoman lett elkészítve, amiért a mai napig hálás vagyok a séfnek. De sajnos a rengeteg étel megfeküdte a gyomromat, amitől görcsölni kezdett. Szerencsére a páromnál volt drotaverin, amely segített gyorsan helyretenni, és oldani a görcsös érzést, így nyugodtan tudtuk élvezni Pécsen töltött maradék időnk minden percét.

Nagyon bántam volna, ha nem jövök helyre, mert másnap egy felejthetetlen koncerten voltunk a Kodály Központban, ami valószínűleg az ország legjobb hangverseny terme. Sajnos nem tudom pontosan, hogy mekkora költségvetésből épült, az viszont biztos, hogy minden pénzt megér ott egy koncerten részt venni, hiszen olyan egyedi hangzást biztosítanak a direkt koncertélményre épített falak és a modern technika, hogy sehol máshol nem találkozni ilyennel. A koncert után sétáltunk még egyet a városban, és mint olyan sokan előttünk tettünk egy lakatot a lakatfalra, amely talán örökre ott marad. Megnéztük a bazilikát kívülről, és végigandalogtunk a Király utcán. Habár én szerettem volna a tegnapi étteremben fogyasztani, a párom kérése volt, hogy most valahol máshol együnk. Es ez jó döntés folt, hiszen rátaláltunk a Fiaker étteremre, amely lehetne akár a másik olyan vendéglátó egység, amely felkerülhet Pécs útikönyveibe. Hatalmas adagok, megfizethető árak és családias, módfelett udvarias kiszolgálás jellemzi a helyet.

Mindent összevetve Pécs egy remek város, remek polgárokkal. Mindenkinek ajánljuk, hogy ha teheti látogasson el a városba, és nézzen szét Európa Kulturális Fővárosába! Az élmény garantáltan nem marad el, és a várost mindenki a szívébe zárja, aki elmegy és meghallja a Bazilika öblösen csengő harangját.